A szigetmonostori r.k. plébánia építészettörténeti összefoglalása
A török hódoltságot követően 1659-ben I. Lipót örökáron eladta a Komáromtól Óbudáig tartó uradalmat Zichy István győri kapitánynak, s az alkuba a Szentendrei-sziget is belekerült. Monostor ettől kezdve a Zichyek birtoka lett.
1750 körül Zichy Ferenc monostori birtokát zálogba adta Horányi Gábor földesúrnak, aki 1737-től Pest vármegye országgyűlési követe, 1747-től pedig Pest vármegye alispánja volt. (A Horányi család még 1848-ig szerepelt a Szentendrei-sziget földbirtokosai között.)
Horányi Gábor katolikus vallású lévén katolikusokat telepített az addig zömében református vallású faluba, és templomot is építtetett, és budai barátokat hozott ki misézésre és a katolikus hit erősítésére. Ettől kezdve lett kétvallású a falu lakossága.
A katolikus templom 1752-re készült el, provinciális barokk stílusban épült. Horányi Gábor kegyúr 1752. augusztus 15-én Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz intézett levelében kérte, hogy szentelje fel a Szentháromság tiszteletére épített templomot.
Monostor 1768-ban lett önálló plébánia, előtte Bogdány (Dunabogdány) filiája volt. A plébánia épülete a templomnál korábbi építésű, valószínűleg Horányi Gábor kastélyaként épült, melyben a kegyúr tornyos bejárattal házikápolnát rendezett be, mivel templom még nem volt a faluban. A kutatásoknak ellentmondóan a szakirodalom szerint a plébániaépület Horányi Gábor házikápolnája átépítésével alakult ki .
A plébánia területe egykor kiterjedt a mai Tahitótfalu és Pócsmegyer-Leányfalu politikai községek területére is. Tahitótfalu 1803-ban alakult önálló plébániává a m. kir. kincstár kegyurasága alatt, Pócsmegyer-Leányfalu azonban 1937. július 1-ig a szigetmonostori plébánia filiája volt. A szigetmonostori plébánia területe ekkortól már csakis Szigetmonostor község területére terjedt ki.
1770-ben, Mária Terézia uralkodása alatt történt meg az úrbéri rendezés. Kegyúrként a Kincstár lépett a Horányi-család örökébe. (Így 1891-ig a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott a Kegyuraság, ettől kezdve a Földművelésügyi Minisztériuméba ment át.) Monostor az Óbudai Korona-uradalom tulajdona volt (és az is maradt egészen 1935-ig). 1934 decemberében a Kincstár a Fővárosi Vízművek részére eladta a birtokot, így 1935-től a Székesfőváros lett az új kegyúr, és általános helyreállítást hajtott végre az összes kegyúri épületen.
Az U-alaprajzú barokk plébániaépületet még Horányi Gábor építtette az 1740-es években, mint ezt az épületben talált bélyeges téglák is tanúsítják. A padláson és az udvar környékén legnagyobb mennyiségben előforduló bélyeges tégla domború felirata: "17 GH 43". Az írott, egymásba fonódó "G" és "H" betűk Horányi Gábor monogramját jelentik, az évszám pedig 1743. A padláson kisebb mennyiségben "17 GH 44" és "17 GH 47" feliratos bélyeges téglák is találhatók, a betűk mérete és formája eltér az előbbiektől.
A fellelhető (már említett) szakirodalom szerint a kegyúr „házikápolnájának máig fennálló tornya az épület kapubejárója és előcsarnoka". A falkutatások és a felmérés alapján azonban úgy tűnik, az épület U-alaprajzú tömege (a déli WC-toldaléktól eltekintve) egyszerre épült meg, és a torony az, amit ehhez hozzátoldottak. De ha a torony toldalék, ennek a hozzáépítésnek igen korán meg kellett történnie, ugyanis egy 1700-as évekbeli állapotfelmérési terven már állt, igaz földszintes állapotban.
Ez az említett terv az Országos Levéltárban található , szerzője Hamon János Mihály budai és Gföller Jakab gödöllői kőművesmesterek. A terven nem találunk utalást a készítés időpontját illetően, de a két aláíró mester működése megadja a lehetséges időhatárokat. Hamon János Mihály (Johann Michael Hamon) életrajzi adatai ismertek: 1729-ben született Óbudán, 1760-ban vette fel a budai kőműves és kőfaragó céh kőművesmesternek, és 1796-ban halt meg . Tehát a tervrajz 1760-96 között született.
Az Országos Levéltárban több ilyen, e két mester által készített felmérési terv is található, melyek mind Pest megyei épületekről készültek . Talán összefüggésbe hozható ez a felmérési akció az 1770-ben történt úrbéri rendezéssel. Több monostori épület is felmérésre került: a monostor szentendrei rév-kocsma , a juhakol és téglaégető épület , a monostori majorsági csűr és szérű , a r. kat. egyház és tanítóház , a monostor-dunakeszi dunai révkocsmák .
A plébániaépület tervrajza bizonyos, hogy 1768 utáni állapotot rögzít, hiszen már plébános lakott benne és csak 1768-ban lett Monostor önálló plébánia. A rajzon szereplő német nyelvű felirat alapján kiderül az is, hogy amikor a rajz készült, az épület már felújításra szorult.
A rajz feliratai magyar fordításban:
"A monostori urasági ház
1. Bejárat a terembe.
2. 2 szoba, konyha és kamra, amelyekben a plébános úr lakik
3. Padláslépcső és padlás, amely különböző (dolgokból) 700 pozsonyi mérőt tartalmaz.
4. Árnyékszék.
5. 4 urasági szoba.
6. Árnyékszék.
7. Pincelépcső és pince, amely 200 ...(?) bort tartalmaz.
8. A kút.
9. Konyhai istálló 10 darab (?) számára.
10. Szoba, konyha és kamra.
11. Egy istálló 16 darab (?) számára.
12. 3 Kapu.
Ez az épület fallal van körülkerítve, amint a piros szín mutatja, jó anyagokból épült, cseréppel fedett, azonban javítást (tatarozást) igényel, és már megvan itt a cserép, a pincelépcsőket és az ajtót újra kell készíteni.
A 9-től 11-ig bezárólag és feketével jelölt épület és istálló durva anyagokból van és zsindellyel fedett, az istálló azonban náddal volt fedve, mostanra azonban tökéletesen használhatatlanná vált, és mert szükségtelen, emiatt a javításába nem kezdenek bele."
A tervrajzról leolvasható az épület 1700-as évekbeli elrendezése és használata. Ehhez hozzátéve az eddigi kutatások ismereteit, feltételezésünk szerint az épület első építési periódusában, az 1740-es években maga az U-alakú épülettömeg épült meg a torony nélkül. Ez az épület Horányi Gábor kastélyaként szolgálhatott, és valóban egyik helyiségében misézhettek, talán éppen a középső nagyteremben. Ez lehetett a szakirodalomban olvasható házikápolna.
A tornyot nem sokkal felépülte után toldhatták hozzá az épülethez. A rajzon látható, hogy ez ekkor még földszintes volt, egyszerű gúlatetővel záródott, két oldalát egy-egy ökörszem ablak díszítette. Az akkori nyíláskeretezések is egyszerű szalagkeretek voltak.
1752-re készült el a templom, valószínűleg ezután már nem a plébániaépületben miséztek.
1768-ban lett Monostor önálló katolikus plébánia, ekkortól az épület északi felét már a plébános lakta, déli 4 szobája az alkalmanként idelátogató kegyúr rendelkezésére állt. A cselédek a melléképületben éltek, mely mára szinte nyom nélkül eltűnt.
Az 1800-as évek első feléből nincs levéltári adatunk, viszont az 1866. évi leltár, amit az új plébános érkezésekor vettek fel, a plébániaépületről is szolgáltat adatokat. A plébánia felszerelése között szerepel (a földtulajdon ill. a pénzbeli hagyaték után):
"4. Van a cselédszobába ablaktáblák, és téli ablakok. 5. Egy öreg nyoszolya. 6. Van kis szekrény falba rakva. 7. Egy öreg asztal, és egy öreg szék. 8. Van plébániai 3 szobában ablak táblák, és téli ablakok. 9. A nagyszobában (vagy palotában) az utcára való két ablakon van teli (téli?) ablak és tábla; de az udvarra lévő 2 ablakon tábla nincsen. 10. Konyhában egy fogas tányéroknak. 11. Szpeiszban egy öreg hosszú asztal."
Ezek alapján megállapítható, hogy a plébániához ekkor a (még egyben lévő) nagytermen kívül 3 szoba, konyha, kamra és cselédszoba tartozott. Valószínűleg a nagyteremtől északra két, és délre egy szobát használhatott a plébános. Nem tisztázott a cselédszoba helye, hiszen ha a konyha mögötti kamra (mai állapot szerinti) felezésével kialakított helyiségben lenne, akkor indokolatlan ablakainak többes száma, mivel itt mindig is csak egy ablak volt. Lehetséges, hogy csak elírásról van szó, mivel az 1883-as leltár, mely egyébként sokban megegyezik az előzővel, így fogalmaz: "Van a cselédszobában belső tábla és téli ablak és egy szekrény a falban."
Így azonban megint nehéz értelmezni a cselédszoba helyét, hiszen a régi árnyékszék helyén kialakított szekrény korábban a konyhában volt, jelenleg pedig a konyhából leválasztott folyosón található.
Az épület többi szobája (a déli szárnyban) ekkor már az iskolának adott helyet. Kérdéses a sarokszoba helyzete, esetleg az uradalmi tisztviselők kiszállásakor nekik szállásként szolgálhatott. A már említett 1883-as leltárban már ez a helyiség is a plébániai leltár része: "az utolsó szobában 2 ablak téli ablakokkal és belső táblákkal, négy szobában cserép kályhák vannak".
A plébániaépületet a 250 év alatt többször átalakították, felújították, az 1900-as évek második felétől ez elég jól nyomon követhető.
1867-ben Cserveny János plébános (36 Forintért és kosztért) kívül-belül kimeszeltette az egész plébánialakot, sőt még az iskolát is. 1872-ben a kutat javíttatta meg 140 Forintért, mint írja "nővéremmel ez pedig férjével együtt gazdálkodunk, lévén nekik 8-10 db szarvasmarhájuk, így a plébániaház víz nélkül 1 óráig sem maradhatott."
1874-ben Cserveny János a Pénzügyminisztériumtól, mint kegyúrtól kérelmezte "a templom és paplakon mutatkozó többrendbeli tetemes hiányoknak kijavíttatását".
1875-ben 52 Forintért a plébániai és az iskolai ajtók, ablakok, kerültek befestésre, és a vasalatok ezüst színt kaptak. Ugyanebben az iratban említi a plébános az 1876-os árvíz által okozott 1200 Forintos, és az 1878-os árvíz által okozott 300 Ft-os kárt, de ezek a károk nem valószínű, hogy a plébániaépületet is érintették. 1876-ban és 1877-ben az istálló tetejét javíttatta Cserveny.
A plébánia melléképületeinek helyreállítása miatt intézett folyamodványt a pénzügyminiszterhez Cserveny János 1880-ban , Láng László plébános pedig 1887-ben . 1881-ben Nemeshegyi József országgyűlési képviselő adakozott iskolatatarozásra. A plébánia istállóját 1890-ben és 1913-ban tatarozták.
1896. június 26-án írt levelében Biber Gyula plébános kérte a székesfehérvári püspöki archívumból a plébánia alapítására (1768) vonatkozó okmányok hiteles másolatát a Kongrua összeírása alkalmából, de a július 9-i válasz azt közölte, hogy erre vonatkozó okmány a püspöki levéltárban nem létezik. (Megjegyezzük, hogy az alapításkor a plébánia még a veszprémi egyházmegyéhez tartozott, de sajnos az ottani levéltárban se találtak számunkra erre vonatkozó adatokat.)
1898 márciusában Biber Gyula plébános folyamodványában kérelmezte a templom és a plébánia helyreállítását a minisztérium útján. Júniusban a pilis-szántói esperes jelentette, hogy a szigetmonostori templom tetejét a "magas kincstár" abban az évben megújíttatja, "jövő évben pedig a plébánialakot kívülről tataroztatja és belül az ottani plébános úr óhajára teljesen átalakíttatja."
Az 1898. évben indult meg az iskolaépítés ügye. Az iskola ugyanis ismeretlen időtől (talán az 1800-as évek első felétől) fogva ideiglenesen a plébánia déli szárnyának egyik termében működött, ami eddigre már szűknek bizonyult.
Az iskolával kapcsolatosan is ellentmondásosak az írásos források, az első mondat rögtön meg is cáfolható, hiszen az épület U-alakú épülettömege egyidőben épült:
"Az iskolát Horányi Gábor 1750-ben maga építtette /a plebánia akkor még nem volt./ ... Az iskola ideiglenesen a plebánia déli szárnyán van, eredetileg 3 szobában. /A mai clozett, a bejáró és a tanterem fele/ E 3 szobát a plébános a Can. Vis. szerint köteles volt az uradalmi tisztviselők kiszállásakor nekik átengedni. Már 1817-ben is így volt. Can. Vis. Pass III.cap. 1§ 2."
Tehát a sarokszoba kivételével a déli szárny szolgált egytantermes iskolaként, melynek fenntartója a kegyúr volt. Az iskolát semmiképpen sem alapíthatta Horányi Gábor, hiszen az 1700-as évekbeli tervrajzon nyoma sincs, ennek ellenére ez a téves adat több helyen is visszaköszön.
Az 1817. évi Canonica Visitatio így írja le az iskolát:
"Harmadik rész I. fejezet. Az iskoláról. 1.§ Az iskolaépületről. Az iskolaépület a község közepén áll keletfelé, magaslaton és száraz helyen kőből építve, zsindellyel fedve, nem a legjobb állapotban, 1750-ben építette Nagys. Horányi Gábriel úr, fenntartja és újonnan felépíti a magas Kamara; szobája van kettő és egy konyhája, kicsiny udvara, de pincéje és istállója nincsen. 2.§ A tanteremről. Az iskolaépület szűk volta miatt és a benne levő szobák kicsinysége miatt a mindkétnemű tanulóifjúság az uradalmi tisztek engedélyével a plébániaépületbe járnak iskolába, ahol egy nagy terem van e célra kijelölve."
1898-ban határozta el a község, hogy a tantermet megnagyobbítja, és hogy a "rozzant karban levő" kántortanítói lak helyett újat épít, az építés a m. kir. Kincstárat, mint kegyurat terhelte. A kicsi, rossz állapotú épület a plébániával szemben állt 71 négyszögöles telken, Biber Gyula plébános még 116 négyszögölet adott hozzá a plébánia-javadalom kertjéből, hogy megfelelő méretű épület épülhessen, (ezért a mindenkori javadalmas számára évi 5 o. é. Forint kárpótlást kért a kincstártól, mint kegyúrtól). Felmerült az is, hogy ebben az épületben alakítsanak ki új, nagyobb tantermet, de végül a plébániaépületen belüli bővítés mellett döntöttek.
A kibővítésre vonatkozó tervezet így szólt:
"A bejáró folyosó és az azon túl lévő és a község által gyűjtő magtárnak használt helyiség hozzácsatolásával és egy teremmé való átalakításával a tanterem még egyszer olyan naggyá alakul, bejáratul fog szolgálni a meglevő előcsarnok, ahonnan a célszerűen átalakítandó árnyékszékekhez is lesz bejáró, elválasztva külön a fiúk és külön a lányok számára... A tantermet új ajtókkal és ablakokkal, új kályhával lássák el..."
"1899-ben adta hozzá a püspök előzetes engedélye nélkül az akkori plébános a sarok szobát /a tanterem másik fele/ jóllehet a püspök akkor azért engedett át a templom melletti plebánia földből 1160 (?) négyzet ölet, hogy a tanítói terület nagyobbításán a tanítóház és iskola ott épüljön. Ezért amidőn a püspök ezt megtudta, rosszallását is fejezte ki, hangsúlyozva, hogy az iskola amúgy is ideiglenesen van a plebánia épületben, mely tulajdonképpen az említett 3 szobára való joggal a plebániának adatott át... A minden szolgalmi jogtól mentes sarok szobára való jogot be is jelentettem a Főpolgármester úrnak. ... Az iskolai clossett átalakítása 1905-ben tervbe lett véve. Nagyon sürgős az átalakítás."
1899 szeptemberében a püspöktől kért és kapott engedélyt levelében Biber Gyula plébános, hogy az új iskolatermet megáldhassa. Talán ekkor kerülhetett befalazásra a sarokszoba két nyugati ablaka, és talán ekkor alakíthatták ki a déli homlokzat mai képét, a több ablaknyílással és új ablakokkal.
1900 júniusában az új kántortanítói lakás 2 éve húzódó építése még mindig nem nyert elintézést az évi 5 Forint kártalanítási összeg miatt, pedig a régit már lebontották. Ezek után a plébános az Egyházmegyei Hatóság engedélyével lemondott az összegről, így megtörténhetett az építkezés, de erről az Egyházmegyei levéltárban további okmányok nem találhatók.
Az 1918. évi leltár részlete:
"2. Plébánia: A plébánialak áll 5 szobából, 1 irodából, 1 éléskamrából és egy kamrából. Külsőleg a plébánia javítást igényel. A szobák jó karban vannak, az ablakok oly rossz állapotban vannak, hogy télen az ablak közök tele vannak hóval. A melléképületek szintén rossz karban vannak, az istálló tetőzete több helyen lyukas. 3. Iskola. A tanterem ablakai nagyon rosszak. Kevés az iskolai pad, a gyermekek szorosan egymás mellett ülnek."
Ismét előkerül a sarokszoba helyzetének kérdése, ha az már a tanterem része, akkor nem értelmezhető az 5+1 plébániai helyiség.
1930-ban vetődött fel egy kultúrház építésének az ötlete, ehhez a plébánia kert végéből kért a község 8 négyszögölnyit díjmentesen (nem valósult meg).
Az 1930-as évek elején erősen javításra szorult az épület. "Teteje zsindelyes, rossz. Palára lenne cserélendő."
A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban fellelhető 1938. évi Canonica Visitatiot előkészítő iratokban az akkori plébános (Scholtz János) az alábbi tatarozásokat említi:
"A magas Kincstár 1900-ban tatarozta a plebániát. 1890-ben kapott a Kegyúr által az istálló új zsindely tetőt, 1913-ban ez javítva lett, 1920-ban cementlapokkal lett fedve. ... 1923-ban (a templommal együtt) a plebánia és iskola is részesült tatarozásban. ... 1935-ben a plebánialak és melléképületeiben is általános külső, belső Kegyúri javításokat eszközölt a Fővárosi Vízművek Igazgatósága által. A plebánialak, iskola rossz zsindelly le lett szedve és palával befödve. Belülről minden ki lett festve, a vízvezeték helyre lett állítva, új kúttal és fürdőszobával berendezve, kád, mosdó, W.C.-vel és hozzátartozó emésztőgödörrel ellátva, amely a pince lejárattal szemben a ház sarkánál van."
Máshol pedig erről ezt olvashatjuk: "A plebánialak tiszta, rendes 1935-ben újonnan vakolva, palázva, ...A talajvíz azonban a falakba felszivárog."
Tehát 1935-ben tűnhetett el a középső díszterem, ekkor készült el a ma is látható palafedés a fazsindely tető helyett, és a fürdőszoba is az új vízvezetékrendszerrel és angol WC-vel, és ekkor vakolták újra az épületet.
1938-ban indult el az iskolaépítés ügye. Mivel "az iskola eddig is több mint száz évet meghaladó ideiglenességgel a plébániaépületben volt és van elhelyezve" , új tantermek építése vált szükségessé. Kezdetben a plébánián belüli bővítésben gondolkoztak: "közfalak kiváltásával, ill. áthelyezésével az osztálytermet ki kell bővíteni, kisebb tanítói és szertárszobát kell létesíteni, a meglévő iskolaépülethez csatlakozóan új illemhelyet kell építeni, a paplak kertjéből a gyermekek játszóteréül 15x12 méteres területet kell elkeríteni. A tervezett munkálatok következtében az iskolával egybeépült paplak egyik /kétablakos/ vendégszobájának a fele az iskolához csatoltatnék, a másik fele az eddigi egy ablakos vendégszobával egyesíttetnék."
Végül mégis új épület épült, ehhez a plébánia kert végéből térítés nélkül utalt ki 400 négyszögölet a püspök, ennek fejében az iskola céljaira használt részt a kegyúr-főváros által helyreállítva a plébános céljaira kérték volna vissza. 1940 szeptemberére lett készen az egy tantermes új iskola, melyet "a székesfőváros közönsége, mint kegyúr megbízásából Budapest Székesfőváros Vízművei" építtették.
1940 körül készült egy 1:100 léptékű felmérési terv az épületről, mely az iskolaszárny 1898 óta fennálló állapotát mutatja, valamint az 1935 óta szétdarabolt nagytermet az új fürdőszobával. A homlokzat rajzon a torony torz arányú, a kapu ábrázolása igen elnagyolt. A pince alaprajz és a keresztmetszet sajnos csak sötét alapú másolatban maradt meg.
Mivel a község új iskolát épített, 1941-ben merült fel a régi iskolaépület kultúrházzá váló átalakításának az ötlete. Úgy tervezték, hogy a mellékhelyiségeket: előszobát, fáskamrát, padlásföljárót, és WC helyiségeit eltávolítva egy 6x18 m-es kultúrteret nyernek, ezt két részre osztva szétnyitható ajtóval kapcsolnák össze, mivel ifjúsági összejövetelekre egy kisebb terem is szükséges. A tervrajzot Locher Tamás kőműves iparos készítette. (Ezzel a tervvel nem találkoztunk.) Kiss Dezső székesfehérvári okl. építészmérnök véleményezte a tervet és a költségvetést, melyet a képviselőtestület el is fogadott.
A világháborúban nem érte kár az épületet, csak annyi történt, hogy a katonák leverték a vakolatot, és ablakokat törtek be.
A plébánia kultúrház részét az ötvenes években államosították. 1958-ban tervezték a plébánia külső vakolását, de ez elmaradt. 1964-ben a tűzrendészeti okokból nem megfelelő kémény koromzsák-ajtók cseréjét rendelték el a plébániaépületben.
1987-ben merült fel a plébánia felújítása. Kövesi Péter nyugdíjas budapesti építész ingyen szakvéleményt és költség előirányzatot is készített (kb. 1,5 millió) a felújítási munkákról, és vállalta volna a tervek elkészítését is. A plébánián ekkor már nem lakott plébános, Tahiból járt át, a terv ezért csak két szobát javasolt megtartani plébániai célokra a középső bejárati folyosótól jobbra és balra: az egyiket irodának és irattárnak, a másikat gyűlés-, ill. hittanteremnek. A többi szobában szociális alapon két esetleg három többgyermekes család nyaraltatását tervezték. Az egyházközségnek nem volt pénze felújításra, a társadalmi munkán kívül az egyházmegyétől vártak támogatást. De pénzt onnét se kaptak, a válaszlevélben az egyházmegyei gondnok az alapvető állagvédelem biztosítására szólította fel Bodnár Pál plébánost (vakolatleverés és vízelvezető árok a falak száradása céljából, néhány pala cseréje, eresz- és lefolyócsatornák javítása), és ezeket társadalmi munkával és az egyházközség önerejéből javasolta megoldani. A további munkák újabb megbeszélés tárgyát képezhették volna. Mint ismert ezekből a munkákból végül semmi sem valósult meg.
Eddigi kutatásaink során írásos adatok hiányában sajnos egy-két kérdés tisztázatlan maradt:
Mikortól működik az iskola az épületben?
Mikor magasították meg a bejárati tornyot, illetve mikor cserélték ki egyszerű kőkeretes kapuzatát?
Mikor épült a tornác az épülethez? Valószínűleg ugyanekkor falazták be az udvari ablaksort is, (1889-ben még megvoltak).
Mikor bontották le a melléképületet?
Mikor választottak le egy folyosót a konyhából?
Végezetül meg kell említenünk, hogy a r. k. plébánia romos melléképületének falában befalazva két római feliratos kő található.
Készítette:
Gy. Balogh Ágnes
okl. építészmérnök
A PLÉBÁNIAÉPÜLETBEN ÉS KÖRNYÉKÉN TALÁLT BÉLYEGES TÉGLÁK
A padláson és az udvar környékén legnagyobb mennyiségben előforduló bélyeges tégla domború felirata: "17 GH 43". Az írott, egymásba fonódó "G" és "H" betűk Horányi Gábor, az építtető kegyúr monogramját jelentik, az évszám pedig 1743. (Meg kell említenünk, hogy ritkaság az évszámmal jelölt tégla.) A padláson kisebb mennyiségben "17 GH 44" és "17 GH 47" feliratos bélyeges téglák is találhatók, a betűk mérete és formája eltér a korábbiakétól.
Az itt látható többi bélyeges tégla már XIX. századi, részben téglagyári termék. Az épület átalakításai során kerültek ide.
FELMÉRÉSI TERV
AZ 1700-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉBŐL
(Országos Levéltár, T1 II. 192/1-2. Fénymásolat)
FELMÉRÉSI TERV
1940 körül
(Székesfehérvári Püspöki Levéltár, 4542. Fénymásolat)
Gyetvainé Dr. Balogh Ágnes
» A szigetmonostori r.k. templom története »
1750 körül Zichy Ferenc monostori birtokát zálogba adta Horányi Gábor földesúrnak, aki 1737-től Pest vármegye országgyűlési követe, 1747-től pedig Pest vármegye alispánja volt. (A Horányi család még 1848-ig szerepelt a Szentendrei-sziget földbirtokosai között.)
Horányi Gábor katolikus vallású lévén katolikusokat telepített az addig zömében református vallású faluba, és templomot is építtetett, és budai barátokat hozott ki misézésre és a katolikus hit erősítésére. Ettől kezdve lett kétvallású a falu lakossága.
A katolikus templom 1752-re készült el, provinciális barokk stílusban épült. Horányi Gábor kegyúr 1752. augusztus 15-én Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz intézett levelében kérte, hogy szentelje fel a Szentháromság tiszteletére épített templomot.
Monostor 1768-ban lett önálló plébánia, előtte Bogdány (Dunabogdány) filiája volt. A plébánia épülete a templomnál korábbi építésű, valószínűleg Horányi Gábor kastélyaként épült, melyben a kegyúr tornyos bejárattal házikápolnát rendezett be, mivel templom még nem volt a faluban. A kutatásoknak ellentmondóan a szakirodalom szerint a plébániaépület Horányi Gábor házikápolnája átépítésével alakult ki .
A plébánia területe egykor kiterjedt a mai Tahitótfalu és Pócsmegyer-Leányfalu politikai községek területére is. Tahitótfalu 1803-ban alakult önálló plébániává a m. kir. kincstár kegyurasága alatt, Pócsmegyer-Leányfalu azonban 1937. július 1-ig a szigetmonostori plébánia filiája volt. A szigetmonostori plébánia területe ekkortól már csakis Szigetmonostor község területére terjedt ki.
1770-ben, Mária Terézia uralkodása alatt történt meg az úrbéri rendezés. Kegyúrként a Kincstár lépett a Horányi-család örökébe. (Így 1891-ig a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott a Kegyuraság, ettől kezdve a Földművelésügyi Minisztériuméba ment át.) Monostor az Óbudai Korona-uradalom tulajdona volt (és az is maradt egészen 1935-ig). 1934 decemberében a Kincstár a Fővárosi Vízművek részére eladta a birtokot, így 1935-től a Székesfőváros lett az új kegyúr, és általános helyreállítást hajtott végre az összes kegyúri épületen.
Az U-alaprajzú barokk plébániaépületet még Horányi Gábor építtette az 1740-es években, mint ezt az épületben talált bélyeges téglák is tanúsítják. A padláson és az udvar környékén legnagyobb mennyiségben előforduló bélyeges tégla domború felirata: "17 GH 43". Az írott, egymásba fonódó "G" és "H" betűk Horányi Gábor monogramját jelentik, az évszám pedig 1743. A padláson kisebb mennyiségben "17 GH 44" és "17 GH 47" feliratos bélyeges téglák is találhatók, a betűk mérete és formája eltér az előbbiektől.
A fellelhető (már említett) szakirodalom szerint a kegyúr „házikápolnájának máig fennálló tornya az épület kapubejárója és előcsarnoka". A falkutatások és a felmérés alapján azonban úgy tűnik, az épület U-alaprajzú tömege (a déli WC-toldaléktól eltekintve) egyszerre épült meg, és a torony az, amit ehhez hozzátoldottak. De ha a torony toldalék, ennek a hozzáépítésnek igen korán meg kellett történnie, ugyanis egy 1700-as évekbeli állapotfelmérési terven már állt, igaz földszintes állapotban.
Ez az említett terv az Országos Levéltárban található , szerzője Hamon János Mihály budai és Gföller Jakab gödöllői kőművesmesterek. A terven nem találunk utalást a készítés időpontját illetően, de a két aláíró mester működése megadja a lehetséges időhatárokat. Hamon János Mihály (Johann Michael Hamon) életrajzi adatai ismertek: 1729-ben született Óbudán, 1760-ban vette fel a budai kőműves és kőfaragó céh kőművesmesternek, és 1796-ban halt meg . Tehát a tervrajz 1760-96 között született.
Az Országos Levéltárban több ilyen, e két mester által készített felmérési terv is található, melyek mind Pest megyei épületekről készültek . Talán összefüggésbe hozható ez a felmérési akció az 1770-ben történt úrbéri rendezéssel. Több monostori épület is felmérésre került: a monostor szentendrei rév-kocsma , a juhakol és téglaégető épület , a monostori majorsági csűr és szérű , a r. kat. egyház és tanítóház , a monostor-dunakeszi dunai révkocsmák .
A plébániaépület tervrajza bizonyos, hogy 1768 utáni állapotot rögzít, hiszen már plébános lakott benne és csak 1768-ban lett Monostor önálló plébánia. A rajzon szereplő német nyelvű felirat alapján kiderül az is, hogy amikor a rajz készült, az épület már felújításra szorult.
A rajz feliratai magyar fordításban:
"A monostori urasági ház
1. Bejárat a terembe.
2. 2 szoba, konyha és kamra, amelyekben a plébános úr lakik
3. Padláslépcső és padlás, amely különböző (dolgokból) 700 pozsonyi mérőt tartalmaz.
4. Árnyékszék.
5. 4 urasági szoba.
6. Árnyékszék.
7. Pincelépcső és pince, amely 200 ...(?) bort tartalmaz.
8. A kút.
9. Konyhai istálló 10 darab (?) számára.
10. Szoba, konyha és kamra.
11. Egy istálló 16 darab (?) számára.
12. 3 Kapu.
Ez az épület fallal van körülkerítve, amint a piros szín mutatja, jó anyagokból épült, cseréppel fedett, azonban javítást (tatarozást) igényel, és már megvan itt a cserép, a pincelépcsőket és az ajtót újra kell készíteni.
A 9-től 11-ig bezárólag és feketével jelölt épület és istálló durva anyagokból van és zsindellyel fedett, az istálló azonban náddal volt fedve, mostanra azonban tökéletesen használhatatlanná vált, és mert szükségtelen, emiatt a javításába nem kezdenek bele."
A tervrajzról leolvasható az épület 1700-as évekbeli elrendezése és használata. Ehhez hozzátéve az eddigi kutatások ismereteit, feltételezésünk szerint az épület első építési periódusában, az 1740-es években maga az U-alakú épülettömeg épült meg a torony nélkül. Ez az épület Horányi Gábor kastélyaként szolgálhatott, és valóban egyik helyiségében misézhettek, talán éppen a középső nagyteremben. Ez lehetett a szakirodalomban olvasható házikápolna.
A tornyot nem sokkal felépülte után toldhatták hozzá az épülethez. A rajzon látható, hogy ez ekkor még földszintes volt, egyszerű gúlatetővel záródott, két oldalát egy-egy ökörszem ablak díszítette. Az akkori nyíláskeretezések is egyszerű szalagkeretek voltak.
1752-re készült el a templom, valószínűleg ezután már nem a plébániaépületben miséztek.
1768-ban lett Monostor önálló katolikus plébánia, ekkortól az épület északi felét már a plébános lakta, déli 4 szobája az alkalmanként idelátogató kegyúr rendelkezésére állt. A cselédek a melléképületben éltek, mely mára szinte nyom nélkül eltűnt.
Az 1800-as évek első feléből nincs levéltári adatunk, viszont az 1866. évi leltár, amit az új plébános érkezésekor vettek fel, a plébániaépületről is szolgáltat adatokat. A plébánia felszerelése között szerepel (a földtulajdon ill. a pénzbeli hagyaték után):
"4. Van a cselédszobába ablaktáblák, és téli ablakok. 5. Egy öreg nyoszolya. 6. Van kis szekrény falba rakva. 7. Egy öreg asztal, és egy öreg szék. 8. Van plébániai 3 szobában ablak táblák, és téli ablakok. 9. A nagyszobában (vagy palotában) az utcára való két ablakon van teli (téli?) ablak és tábla; de az udvarra lévő 2 ablakon tábla nincsen. 10. Konyhában egy fogas tányéroknak. 11. Szpeiszban egy öreg hosszú asztal."
Ezek alapján megállapítható, hogy a plébániához ekkor a (még egyben lévő) nagytermen kívül 3 szoba, konyha, kamra és cselédszoba tartozott. Valószínűleg a nagyteremtől északra két, és délre egy szobát használhatott a plébános. Nem tisztázott a cselédszoba helye, hiszen ha a konyha mögötti kamra (mai állapot szerinti) felezésével kialakított helyiségben lenne, akkor indokolatlan ablakainak többes száma, mivel itt mindig is csak egy ablak volt. Lehetséges, hogy csak elírásról van szó, mivel az 1883-as leltár, mely egyébként sokban megegyezik az előzővel, így fogalmaz: "Van a cselédszobában belső tábla és téli ablak és egy szekrény a falban."
Így azonban megint nehéz értelmezni a cselédszoba helyét, hiszen a régi árnyékszék helyén kialakított szekrény korábban a konyhában volt, jelenleg pedig a konyhából leválasztott folyosón található.
Az épület többi szobája (a déli szárnyban) ekkor már az iskolának adott helyet. Kérdéses a sarokszoba helyzete, esetleg az uradalmi tisztviselők kiszállásakor nekik szállásként szolgálhatott. A már említett 1883-as leltárban már ez a helyiség is a plébániai leltár része: "az utolsó szobában 2 ablak téli ablakokkal és belső táblákkal, négy szobában cserép kályhák vannak".
A plébániaépületet a 250 év alatt többször átalakították, felújították, az 1900-as évek második felétől ez elég jól nyomon követhető.
1867-ben Cserveny János plébános (36 Forintért és kosztért) kívül-belül kimeszeltette az egész plébánialakot, sőt még az iskolát is. 1872-ben a kutat javíttatta meg 140 Forintért, mint írja "nővéremmel ez pedig férjével együtt gazdálkodunk, lévén nekik 8-10 db szarvasmarhájuk, így a plébániaház víz nélkül 1 óráig sem maradhatott."
1874-ben Cserveny János a Pénzügyminisztériumtól, mint kegyúrtól kérelmezte "a templom és paplakon mutatkozó többrendbeli tetemes hiányoknak kijavíttatását".
1875-ben 52 Forintért a plébániai és az iskolai ajtók, ablakok, kerültek befestésre, és a vasalatok ezüst színt kaptak. Ugyanebben az iratban említi a plébános az 1876-os árvíz által okozott 1200 Forintos, és az 1878-os árvíz által okozott 300 Ft-os kárt, de ezek a károk nem valószínű, hogy a plébániaépületet is érintették. 1876-ban és 1877-ben az istálló tetejét javíttatta Cserveny.
A plébánia melléképületeinek helyreállítása miatt intézett folyamodványt a pénzügyminiszterhez Cserveny János 1880-ban , Láng László plébános pedig 1887-ben . 1881-ben Nemeshegyi József országgyűlési képviselő adakozott iskolatatarozásra. A plébánia istállóját 1890-ben és 1913-ban tatarozták.
1896. június 26-án írt levelében Biber Gyula plébános kérte a székesfehérvári püspöki archívumból a plébánia alapítására (1768) vonatkozó okmányok hiteles másolatát a Kongrua összeírása alkalmából, de a július 9-i válasz azt közölte, hogy erre vonatkozó okmány a püspöki levéltárban nem létezik. (Megjegyezzük, hogy az alapításkor a plébánia még a veszprémi egyházmegyéhez tartozott, de sajnos az ottani levéltárban se találtak számunkra erre vonatkozó adatokat.)
1898 márciusában Biber Gyula plébános folyamodványában kérelmezte a templom és a plébánia helyreállítását a minisztérium útján. Júniusban a pilis-szántói esperes jelentette, hogy a szigetmonostori templom tetejét a "magas kincstár" abban az évben megújíttatja, "jövő évben pedig a plébánialakot kívülről tataroztatja és belül az ottani plébános úr óhajára teljesen átalakíttatja."
Az 1898. évben indult meg az iskolaépítés ügye. Az iskola ugyanis ismeretlen időtől (talán az 1800-as évek első felétől) fogva ideiglenesen a plébánia déli szárnyának egyik termében működött, ami eddigre már szűknek bizonyult.
Az iskolával kapcsolatosan is ellentmondásosak az írásos források, az első mondat rögtön meg is cáfolható, hiszen az épület U-alakú épülettömege egyidőben épült:
"Az iskolát Horányi Gábor 1750-ben maga építtette /a plebánia akkor még nem volt./ ... Az iskola ideiglenesen a plebánia déli szárnyán van, eredetileg 3 szobában. /A mai clozett, a bejáró és a tanterem fele/ E 3 szobát a plébános a Can. Vis. szerint köteles volt az uradalmi tisztviselők kiszállásakor nekik átengedni. Már 1817-ben is így volt. Can. Vis. Pass III.cap. 1§ 2."
Tehát a sarokszoba kivételével a déli szárny szolgált egytantermes iskolaként, melynek fenntartója a kegyúr volt. Az iskolát semmiképpen sem alapíthatta Horányi Gábor, hiszen az 1700-as évekbeli tervrajzon nyoma sincs, ennek ellenére ez a téves adat több helyen is visszaköszön.
Az 1817. évi Canonica Visitatio így írja le az iskolát:
"Harmadik rész I. fejezet. Az iskoláról. 1.§ Az iskolaépületről. Az iskolaépület a község közepén áll keletfelé, magaslaton és száraz helyen kőből építve, zsindellyel fedve, nem a legjobb állapotban, 1750-ben építette Nagys. Horányi Gábriel úr, fenntartja és újonnan felépíti a magas Kamara; szobája van kettő és egy konyhája, kicsiny udvara, de pincéje és istállója nincsen. 2.§ A tanteremről. Az iskolaépület szűk volta miatt és a benne levő szobák kicsinysége miatt a mindkétnemű tanulóifjúság az uradalmi tisztek engedélyével a plébániaépületbe járnak iskolába, ahol egy nagy terem van e célra kijelölve."
1898-ban határozta el a község, hogy a tantermet megnagyobbítja, és hogy a "rozzant karban levő" kántortanítói lak helyett újat épít, az építés a m. kir. Kincstárat, mint kegyurat terhelte. A kicsi, rossz állapotú épület a plébániával szemben állt 71 négyszögöles telken, Biber Gyula plébános még 116 négyszögölet adott hozzá a plébánia-javadalom kertjéből, hogy megfelelő méretű épület épülhessen, (ezért a mindenkori javadalmas számára évi 5 o. é. Forint kárpótlást kért a kincstártól, mint kegyúrtól). Felmerült az is, hogy ebben az épületben alakítsanak ki új, nagyobb tantermet, de végül a plébániaépületen belüli bővítés mellett döntöttek.
A kibővítésre vonatkozó tervezet így szólt:
"A bejáró folyosó és az azon túl lévő és a község által gyűjtő magtárnak használt helyiség hozzácsatolásával és egy teremmé való átalakításával a tanterem még egyszer olyan naggyá alakul, bejáratul fog szolgálni a meglevő előcsarnok, ahonnan a célszerűen átalakítandó árnyékszékekhez is lesz bejáró, elválasztva külön a fiúk és külön a lányok számára... A tantermet új ajtókkal és ablakokkal, új kályhával lássák el..."
"1899-ben adta hozzá a püspök előzetes engedélye nélkül az akkori plébános a sarok szobát /a tanterem másik fele/ jóllehet a püspök akkor azért engedett át a templom melletti plebánia földből 1160 (?) négyzet ölet, hogy a tanítói terület nagyobbításán a tanítóház és iskola ott épüljön. Ezért amidőn a püspök ezt megtudta, rosszallását is fejezte ki, hangsúlyozva, hogy az iskola amúgy is ideiglenesen van a plebánia épületben, mely tulajdonképpen az említett 3 szobára való joggal a plebániának adatott át... A minden szolgalmi jogtól mentes sarok szobára való jogot be is jelentettem a Főpolgármester úrnak. ... Az iskolai clossett átalakítása 1905-ben tervbe lett véve. Nagyon sürgős az átalakítás."
1899 szeptemberében a püspöktől kért és kapott engedélyt levelében Biber Gyula plébános, hogy az új iskolatermet megáldhassa. Talán ekkor kerülhetett befalazásra a sarokszoba két nyugati ablaka, és talán ekkor alakíthatták ki a déli homlokzat mai képét, a több ablaknyílással és új ablakokkal.
1900 júniusában az új kántortanítói lakás 2 éve húzódó építése még mindig nem nyert elintézést az évi 5 Forint kártalanítási összeg miatt, pedig a régit már lebontották. Ezek után a plébános az Egyházmegyei Hatóság engedélyével lemondott az összegről, így megtörténhetett az építkezés, de erről az Egyházmegyei levéltárban további okmányok nem találhatók.
Az 1918. évi leltár részlete:
"2. Plébánia: A plébánialak áll 5 szobából, 1 irodából, 1 éléskamrából és egy kamrából. Külsőleg a plébánia javítást igényel. A szobák jó karban vannak, az ablakok oly rossz állapotban vannak, hogy télen az ablak közök tele vannak hóval. A melléképületek szintén rossz karban vannak, az istálló tetőzete több helyen lyukas. 3. Iskola. A tanterem ablakai nagyon rosszak. Kevés az iskolai pad, a gyermekek szorosan egymás mellett ülnek."
Ismét előkerül a sarokszoba helyzetének kérdése, ha az már a tanterem része, akkor nem értelmezhető az 5+1 plébániai helyiség.
1930-ban vetődött fel egy kultúrház építésének az ötlete, ehhez a plébánia kert végéből kért a község 8 négyszögölnyit díjmentesen (nem valósult meg).
Az 1930-as évek elején erősen javításra szorult az épület. "Teteje zsindelyes, rossz. Palára lenne cserélendő."
A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban fellelhető 1938. évi Canonica Visitatiot előkészítő iratokban az akkori plébános (Scholtz János) az alábbi tatarozásokat említi:
"A magas Kincstár 1900-ban tatarozta a plebániát. 1890-ben kapott a Kegyúr által az istálló új zsindely tetőt, 1913-ban ez javítva lett, 1920-ban cementlapokkal lett fedve. ... 1923-ban (a templommal együtt) a plebánia és iskola is részesült tatarozásban. ... 1935-ben a plebánialak és melléképületeiben is általános külső, belső Kegyúri javításokat eszközölt a Fővárosi Vízművek Igazgatósága által. A plebánialak, iskola rossz zsindelly le lett szedve és palával befödve. Belülről minden ki lett festve, a vízvezeték helyre lett állítva, új kúttal és fürdőszobával berendezve, kád, mosdó, W.C.-vel és hozzátartozó emésztőgödörrel ellátva, amely a pince lejárattal szemben a ház sarkánál van."
Máshol pedig erről ezt olvashatjuk: "A plebánialak tiszta, rendes 1935-ben újonnan vakolva, palázva, ...A talajvíz azonban a falakba felszivárog."
Tehát 1935-ben tűnhetett el a középső díszterem, ekkor készült el a ma is látható palafedés a fazsindely tető helyett, és a fürdőszoba is az új vízvezetékrendszerrel és angol WC-vel, és ekkor vakolták újra az épületet.
1938-ban indult el az iskolaépítés ügye. Mivel "az iskola eddig is több mint száz évet meghaladó ideiglenességgel a plébániaépületben volt és van elhelyezve" , új tantermek építése vált szükségessé. Kezdetben a plébánián belüli bővítésben gondolkoztak: "közfalak kiváltásával, ill. áthelyezésével az osztálytermet ki kell bővíteni, kisebb tanítói és szertárszobát kell létesíteni, a meglévő iskolaépülethez csatlakozóan új illemhelyet kell építeni, a paplak kertjéből a gyermekek játszóteréül 15x12 méteres területet kell elkeríteni. A tervezett munkálatok következtében az iskolával egybeépült paplak egyik /kétablakos/ vendégszobájának a fele az iskolához csatoltatnék, a másik fele az eddigi egy ablakos vendégszobával egyesíttetnék."
Végül mégis új épület épült, ehhez a plébánia kert végéből térítés nélkül utalt ki 400 négyszögölet a püspök, ennek fejében az iskola céljaira használt részt a kegyúr-főváros által helyreállítva a plébános céljaira kérték volna vissza. 1940 szeptemberére lett készen az egy tantermes új iskola, melyet "a székesfőváros közönsége, mint kegyúr megbízásából Budapest Székesfőváros Vízművei" építtették.
1940 körül készült egy 1:100 léptékű felmérési terv az épületről, mely az iskolaszárny 1898 óta fennálló állapotát mutatja, valamint az 1935 óta szétdarabolt nagytermet az új fürdőszobával. A homlokzat rajzon a torony torz arányú, a kapu ábrázolása igen elnagyolt. A pince alaprajz és a keresztmetszet sajnos csak sötét alapú másolatban maradt meg.
Mivel a község új iskolát épített, 1941-ben merült fel a régi iskolaépület kultúrházzá váló átalakításának az ötlete. Úgy tervezték, hogy a mellékhelyiségeket: előszobát, fáskamrát, padlásföljárót, és WC helyiségeit eltávolítva egy 6x18 m-es kultúrteret nyernek, ezt két részre osztva szétnyitható ajtóval kapcsolnák össze, mivel ifjúsági összejövetelekre egy kisebb terem is szükséges. A tervrajzot Locher Tamás kőműves iparos készítette. (Ezzel a tervvel nem találkoztunk.) Kiss Dezső székesfehérvári okl. építészmérnök véleményezte a tervet és a költségvetést, melyet a képviselőtestület el is fogadott.
A világháborúban nem érte kár az épületet, csak annyi történt, hogy a katonák leverték a vakolatot, és ablakokat törtek be.
A plébánia kultúrház részét az ötvenes években államosították. 1958-ban tervezték a plébánia külső vakolását, de ez elmaradt. 1964-ben a tűzrendészeti okokból nem megfelelő kémény koromzsák-ajtók cseréjét rendelték el a plébániaépületben.
1987-ben merült fel a plébánia felújítása. Kövesi Péter nyugdíjas budapesti építész ingyen szakvéleményt és költség előirányzatot is készített (kb. 1,5 millió) a felújítási munkákról, és vállalta volna a tervek elkészítését is. A plébánián ekkor már nem lakott plébános, Tahiból járt át, a terv ezért csak két szobát javasolt megtartani plébániai célokra a középső bejárati folyosótól jobbra és balra: az egyiket irodának és irattárnak, a másikat gyűlés-, ill. hittanteremnek. A többi szobában szociális alapon két esetleg három többgyermekes család nyaraltatását tervezték. Az egyházközségnek nem volt pénze felújításra, a társadalmi munkán kívül az egyházmegyétől vártak támogatást. De pénzt onnét se kaptak, a válaszlevélben az egyházmegyei gondnok az alapvető állagvédelem biztosítására szólította fel Bodnár Pál plébánost (vakolatleverés és vízelvezető árok a falak száradása céljából, néhány pala cseréje, eresz- és lefolyócsatornák javítása), és ezeket társadalmi munkával és az egyházközség önerejéből javasolta megoldani. A további munkák újabb megbeszélés tárgyát képezhették volna. Mint ismert ezekből a munkákból végül semmi sem valósult meg.
Eddigi kutatásaink során írásos adatok hiányában sajnos egy-két kérdés tisztázatlan maradt:
Mikortól működik az iskola az épületben?
Mikor magasították meg a bejárati tornyot, illetve mikor cserélték ki egyszerű kőkeretes kapuzatát?
Mikor épült a tornác az épülethez? Valószínűleg ugyanekkor falazták be az udvari ablaksort is, (1889-ben még megvoltak).
Mikor bontották le a melléképületet?
Mikor választottak le egy folyosót a konyhából?
Végezetül meg kell említenünk, hogy a r. k. plébánia romos melléképületének falában befalazva két római feliratos kő található.
Készítette:
Gy. Balogh Ágnes
okl. építészmérnök
A PLÉBÁNIAÉPÜLETBEN ÉS KÖRNYÉKÉN TALÁLT BÉLYEGES TÉGLÁK
A padláson és az udvar környékén legnagyobb mennyiségben előforduló bélyeges tégla domború felirata: "17 GH 43". Az írott, egymásba fonódó "G" és "H" betűk Horányi Gábor, az építtető kegyúr monogramját jelentik, az évszám pedig 1743. (Meg kell említenünk, hogy ritkaság az évszámmal jelölt tégla.) A padláson kisebb mennyiségben "17 GH 44" és "17 GH 47" feliratos bélyeges téglák is találhatók, a betűk mérete és formája eltér a korábbiakétól.
Az itt látható többi bélyeges tégla már XIX. századi, részben téglagyári termék. Az épület átalakításai során kerültek ide.
FELMÉRÉSI TERV
AZ 1700-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉBŐL
(Országos Levéltár, T1 II. 192/1-2. Fénymásolat)
FELMÉRÉSI TERV
1940 körül
(Székesfehérvári Püspöki Levéltár, 4542. Fénymásolat)
Gyetvainé Dr. Balogh Ágnes
» A szigetmonostori r.k. templom története »
Következő eseményünk: 
