2004-es Családünnep
"a szél kihívásaira
A fa gyökereivel válaszol ..."
(bencze lóránt – kossuth rádió: egy csepp emberség 2004. Június 8. 6.35)
Néhány elgondolkodtató, tovább gondolandó mondat:
Viágunk nem tud mit kezdeni az idösekkel.
Kiveszett a tisztelet, az udvariasság... ugyan, nagyi, te csak ne dumálj,
Tök fökösleges nálad az a mobil, amit múltkor apa vett neked!
Még egy nyamvadt sms-t se tudsz vele nekem küldeni ...
Papa, te meg csak ne gyere mindig nekem avval a múmia szöveggel,
Hogy a mi idönkben így meg úgy volt, mert most a mi idönk van ...
Kitöl tanul többet a gyerek, a szüleitöl, tanáraitól, a társaitól vagy a nagy öregektöl?
Mennyire tudnak leválnia fiatal családok a nagyszülökröl?
Negyven év fölött az ember állást inkább csak elvszíteni szokott, mint találni...
Mennyit ér az ember, ha dédi?
Mi az igazi öregség titka?
Talán épp az, hogy a nagyszülöknek van küldetése a családjainkban?
A szigetmonostori római katolikus egyházközség és a monostor családegyesület, hetedik alkalommal szervez nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan, nyitott, lelki és kulturális családi napot, családünnepet.
Mert „ ... Együtt jónak is könnyebb lenni...", és mert „... Szeretnénk családjaink erkölcsi, lelki megújulását azzal elősegíteni, hogy segítjük a családok együttműködését, családközösségek szerveződését...". (részlet az egyesület ismertetőjéből)
Biztos, ebben az évben is, talán majd ismét többen is szívesen megkérdeznék: - miért pont augusztus 15 – én? És miért pont családünnepet?
Egyrészt azért, mert 1038-ban e napon, az utód nélkül maradt elsõ királyunk szent istván népét, „árpád családját", koronáját és vele országát testamentumában szűz máriának ajánlotta. (a történészek, a politikusok, a hagiografusok szinte lezárhatatlanul hosszúra nyúló vitái övezik mindmáig a magyar államiság millenniumi kezdetét jelentő eseményt, azt, hogy vajon miért pont rómából kért, miért pont rómából küldtek, vagy miért pont rómából fogadott el koronát első királyunk, szent istván? Valójában ez csak az említett szakembernek lehet kérdés. Magának szent istvánnak nem volt kérdés, ő nagyon is tudta már ott, az ezer évvel ezelőtti kezdetkor, hogy mennyire fontos, hogy a maga feje fölé helyezze a négy világtájat egybeabroncsozó „kupola-korona" tetején krisztus keresztjét. Nagyon is tudta, hogy miért fontos, hogy ez az ország ne a maga országa legyen, hanem azé, aki arra buzdít, hogy nap mind nap kérjük bizalommal: „jöjjön el a te országod...").
Ezt igazolja az is, hogy élete végén, utolsó gesztusként, amikor 966 éve utód nélkül maradva, és látva a törzsi vetélkedés és a hitbéli megosztottság miatt a széthullás veszélyétől fenyegetett népét, „árpád családját": testamentumként koronáját, és vele országát szűz máriának adta. Mert hitte és tudta, hogy a család szíve mindig az édesanya, aki nélkül létre sem jön, és meg sem marad a család. És evvel elvezette népét a fölismerésre: ha a magyarságnak lesz ilyen „szív-anyja", akkor lesz reménye is, hogy családként megmarad!
Másrészt azért, mert e napon ad hálát az egyház az úrnak, hogy az istenember jézus krisztus élete által megváltotta és megszentelte a családi életet, szeplõtelen szûz édesanyja mennybevételével pedig örökre hitelesítette a családi élet üdvösségre vezetõ szerepét.
Az ember a biblia tanúsága szerint annak az istennek teremtetett képemásául, aki háromszemélyû egyvalóságában szentháromságos szeretetközösség. Ezért „én" nem lehetek a képemása, „te" sem lehetsz a képemása, csak a „mi", a közösség jelenítheti meg a világban az örök szeretet arcát.
A legtermészetesebb, vagyis az ember teremtett természetének egyedül megfelelõ létforma tehát, a közösség, mely mindennapi alapformájában: a család.
Az elmúlt hat alkalommal - isten és egymás jelenlétében - közösen gondoltuk át a házasság és a család üdvösségre vezető erejét;
A családok szíve, vagyis az igazi feleség és édesanya szerepét;
Továbbá azt, hogy milyen küldetést szán isten a családjaink és otthonaink életében a férfiaknak, a férjeknek, az édesapáknak.
Tavaly pedig a gyermek, a gyermekség, a gyermeki lét titkain keresztül kerestük a választ az évről évre visszatérő monostori kérdésünkre:
„a mi családunknak, és azon belül nekem, mint anyának, apának, vagy gyermeknek
Miben kellene megváltoznom, hogy mi is szent család lehessünk...?"
Minden alkalommal azt is megfogalmaztuk, hogy ez nap akkor „... Lesz számunkra is ünnep, ha történik valami, ami családjainkat megerősíti hivatásukban.
Ezért újra és újra föltettük magunknak ezt a kérdést, amely talán nem is pusztán kérdés, hanem felszólítás, amit az úr ad elénk ...
Nagyboldogasszony ünnepén, idén is, a vii. Családünnepen is szólít az úr.
Mégpedig arra, hogy keressük együtt gyökereinket, és szemlélődő szeretettel, tanulékony lélekkel tekintsünk azokra, akiknek ma is úgy nyugszanak vállukon családjaink, mint házaink az észrevétlenül, alázattal a földben rejtőző alapjaikon;
Arra, hogy közösen gondoljuk át a nagyszülők küldetését családjainkban és a világban.
Az első sorokban mottóként szereplő idézet (a szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol ...) Teljesen egyértelműen irányít bennünket vissza a a gyökereinkhez, nemzetünk és családjaink alapjaihoz, a köztünk élő vagy már eltávozott elődeink, őseink példájához, és a jelenben megélt küldetésükhöz, figyelmeztetve arra, hogy gyökereink nélkül nem hogy az élet viharait, de az örömeit se tudnánk igazán megélni.
Mert én "egy nagy összefüggés része vagyok.:
Előttem számtalan generáció.
És utánam is tovább megy az élet.
Ki vagyok én?
Életem gyökerei apámnál, anyámnál erednek.
Alapadottságaimat, amelyeket életutamra tőlük kaptam, ők is szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték. Így születtem.
Aztán jöttek a külső befolyások. Apámtól, anyámtól és más, fontos emberektől is. Komplikált hatások érleltek felnőtté.
Saját erőmből fejlődhetek tovább, de csak akkor, ha tudom, hogy mi van bennem.
Teljesen elölről nem kezdhetem. A már megindult növekedést azonban, önállóan továbbvihetem.
Házasságomban is, azzal a szeretett emberrel, akit éppúgy kitörölhetetlen hatások értek családjában, csak másképp, mint engem.
Két világ vagyunk, különböző, de összetartozó.
Egy új világot alakíthatunk ki, olyat, amilyen még nem volt.
Egy olyan világot, amilyet isten akar.
Micsoda lehetőség! Ha megismerjük egymást, mindenestől, ami bennünk van: örökség, külső hatások, saját kibontakozás.
(bernard liss: beszélgessünk)
Mivel az úr hívása komoly, és mindegyikünkre vonatkozóan az, hogy a hitben őbeléje vessük gyökereinket és nyissuk meg előtte magunkat, azok segítségével, akik az ő ajándékaiként még köztünk élnek, mint nagyszüleink, mestereink, szent nagy öregjeink.
Ezért várunk mindenkit családostul mind a két napon,... És azért is, mert idén is arra szeretnénk mintát adni, amit a családok otthon is folytathatnak..
Mindegy, hogy valamelyikünk idős vagy fiatal, a kérdésre mindegyikünknek válaszolnunk kell: miben kell megváltoznom, , mint anyának vagy apának, gyermeknek vagy nagyszülőnek, hogy mi is szent család lehessünk...?"
A válasz megtalálásában ebben az évben olyan valaki lesz a vezérlő csillagunk, aki életében két nagy család is fellelheti saját gyökereit: az idei családünnep példaképe: ii. Endre királyunk feleségének, szent erzsébet édesanyjának, gertrud királynőnek a testvére, litvánia királynője, szilézia szent hedvig.
A családünnephez kapcsolódóan megnyíló képzőművészeti tárlattól kezdve, a komoly spirituális és a vidám, játékos programokig mind – mind valamimódon a "gyökereink" témához kapcsolódnak..
Szeretnénk, a monostor családegyesület alapszabálya szerint családjaink lelki és erkölcsi megújulását avval is előmozdítani, hogy támogatjuk a magyar és európai keresztény kulturális és erkölcsi értékek alapján élni akaró családok születését, együttműködését, családközösségek szerveződését. Ezt az egymásra találást kívántuk segíteni avval is, hogy a szigetmonostori plébánia barokk épületében, annak helyreállításával egy katolikus kulturális központot hoztunk létre. Ez alkalmas olyan lelki, szellemi (szaktudományos), illetve szabadidős közös alkalmak megteremtésére (korlátozott számú vendég elszállásolásával is), amelyek elősegíthetik a mi korunkban is azt, hogy családjainkat, és népünk minden családját, szent istván példáját követve, mária kezén át isten oltalmába ajánlva, és egymás jóakaratára bízva megújíthassuk.
A szent ügy fizikai hátterét nyújtó családközösségi ház megújításának befejezéséhez szeretettel kérjük minden jóakaratú támogatónk nagylelkű segítségét.
VII. Monostori családünnep
2004. Augusztus 14 - 15.
« Vissza a Családünnepek archívumához «
A fa gyökereivel válaszol ..."
(bencze lóránt – kossuth rádió: egy csepp emberség 2004. Június 8. 6.35)
Néhány elgondolkodtató, tovább gondolandó mondat:
Viágunk nem tud mit kezdeni az idösekkel.
Kiveszett a tisztelet, az udvariasság... ugyan, nagyi, te csak ne dumálj,
Tök fökösleges nálad az a mobil, amit múltkor apa vett neked!
Még egy nyamvadt sms-t se tudsz vele nekem küldeni ...
Papa, te meg csak ne gyere mindig nekem avval a múmia szöveggel,
Hogy a mi idönkben így meg úgy volt, mert most a mi idönk van ...
Kitöl tanul többet a gyerek, a szüleitöl, tanáraitól, a társaitól vagy a nagy öregektöl?
Mennyire tudnak leválnia fiatal családok a nagyszülökröl?
Negyven év fölött az ember állást inkább csak elvszíteni szokott, mint találni...
Mennyit ér az ember, ha dédi?
Mi az igazi öregség titka?
Talán épp az, hogy a nagyszülöknek van küldetése a családjainkban?
A szigetmonostori római katolikus egyházközség és a monostor családegyesület, hetedik alkalommal szervez nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan, nyitott, lelki és kulturális családi napot, családünnepet.
Mert „ ... Együtt jónak is könnyebb lenni...", és mert „... Szeretnénk családjaink erkölcsi, lelki megújulását azzal elősegíteni, hogy segítjük a családok együttműködését, családközösségek szerveződését...". (részlet az egyesület ismertetőjéből)
Biztos, ebben az évben is, talán majd ismét többen is szívesen megkérdeznék: - miért pont augusztus 15 – én? És miért pont családünnepet?
Egyrészt azért, mert 1038-ban e napon, az utód nélkül maradt elsõ királyunk szent istván népét, „árpád családját", koronáját és vele országát testamentumában szűz máriának ajánlotta. (a történészek, a politikusok, a hagiografusok szinte lezárhatatlanul hosszúra nyúló vitái övezik mindmáig a magyar államiság millenniumi kezdetét jelentő eseményt, azt, hogy vajon miért pont rómából kért, miért pont rómából küldtek, vagy miért pont rómából fogadott el koronát első királyunk, szent istván? Valójában ez csak az említett szakembernek lehet kérdés. Magának szent istvánnak nem volt kérdés, ő nagyon is tudta már ott, az ezer évvel ezelőtti kezdetkor, hogy mennyire fontos, hogy a maga feje fölé helyezze a négy világtájat egybeabroncsozó „kupola-korona" tetején krisztus keresztjét. Nagyon is tudta, hogy miért fontos, hogy ez az ország ne a maga országa legyen, hanem azé, aki arra buzdít, hogy nap mind nap kérjük bizalommal: „jöjjön el a te országod...").
Ezt igazolja az is, hogy élete végén, utolsó gesztusként, amikor 966 éve utód nélkül maradva, és látva a törzsi vetélkedés és a hitbéli megosztottság miatt a széthullás veszélyétől fenyegetett népét, „árpád családját": testamentumként koronáját, és vele országát szűz máriának adta. Mert hitte és tudta, hogy a család szíve mindig az édesanya, aki nélkül létre sem jön, és meg sem marad a család. És evvel elvezette népét a fölismerésre: ha a magyarságnak lesz ilyen „szív-anyja", akkor lesz reménye is, hogy családként megmarad!
Másrészt azért, mert e napon ad hálát az egyház az úrnak, hogy az istenember jézus krisztus élete által megváltotta és megszentelte a családi életet, szeplõtelen szûz édesanyja mennybevételével pedig örökre hitelesítette a családi élet üdvösségre vezetõ szerepét.
Az ember a biblia tanúsága szerint annak az istennek teremtetett képemásául, aki háromszemélyû egyvalóságában szentháromságos szeretetközösség. Ezért „én" nem lehetek a képemása, „te" sem lehetsz a képemása, csak a „mi", a közösség jelenítheti meg a világban az örök szeretet arcát.
A legtermészetesebb, vagyis az ember teremtett természetének egyedül megfelelõ létforma tehát, a közösség, mely mindennapi alapformájában: a család.
Az elmúlt hat alkalommal - isten és egymás jelenlétében - közösen gondoltuk át a házasság és a család üdvösségre vezető erejét;
A családok szíve, vagyis az igazi feleség és édesanya szerepét;
Továbbá azt, hogy milyen küldetést szán isten a családjaink és otthonaink életében a férfiaknak, a férjeknek, az édesapáknak.
Tavaly pedig a gyermek, a gyermekség, a gyermeki lét titkain keresztül kerestük a választ az évről évre visszatérő monostori kérdésünkre:
„a mi családunknak, és azon belül nekem, mint anyának, apának, vagy gyermeknek
Miben kellene megváltoznom, hogy mi is szent család lehessünk...?"
Minden alkalommal azt is megfogalmaztuk, hogy ez nap akkor „... Lesz számunkra is ünnep, ha történik valami, ami családjainkat megerősíti hivatásukban.
Ezért újra és újra föltettük magunknak ezt a kérdést, amely talán nem is pusztán kérdés, hanem felszólítás, amit az úr ad elénk ...
Nagyboldogasszony ünnepén, idén is, a vii. Családünnepen is szólít az úr.
Mégpedig arra, hogy keressük együtt gyökereinket, és szemlélődő szeretettel, tanulékony lélekkel tekintsünk azokra, akiknek ma is úgy nyugszanak vállukon családjaink, mint házaink az észrevétlenül, alázattal a földben rejtőző alapjaikon;
Arra, hogy közösen gondoljuk át a nagyszülők küldetését családjainkban és a világban.
Az első sorokban mottóként szereplő idézet (a szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol ...) Teljesen egyértelműen irányít bennünket vissza a a gyökereinkhez, nemzetünk és családjaink alapjaihoz, a köztünk élő vagy már eltávozott elődeink, őseink példájához, és a jelenben megélt küldetésükhöz, figyelmeztetve arra, hogy gyökereink nélkül nem hogy az élet viharait, de az örömeit se tudnánk igazán megélni.
Mert én "egy nagy összefüggés része vagyok.:
Előttem számtalan generáció.
És utánam is tovább megy az élet.
Ki vagyok én?
Életem gyökerei apámnál, anyámnál erednek.
Alapadottságaimat, amelyeket életutamra tőlük kaptam, ők is szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték. Így születtem.
Aztán jöttek a külső befolyások. Apámtól, anyámtól és más, fontos emberektől is. Komplikált hatások érleltek felnőtté.
Saját erőmből fejlődhetek tovább, de csak akkor, ha tudom, hogy mi van bennem.
Teljesen elölről nem kezdhetem. A már megindult növekedést azonban, önállóan továbbvihetem.
Házasságomban is, azzal a szeretett emberrel, akit éppúgy kitörölhetetlen hatások értek családjában, csak másképp, mint engem.
Két világ vagyunk, különböző, de összetartozó.
Egy új világot alakíthatunk ki, olyat, amilyen még nem volt.
Egy olyan világot, amilyet isten akar.
Micsoda lehetőség! Ha megismerjük egymást, mindenestől, ami bennünk van: örökség, külső hatások, saját kibontakozás.
(bernard liss: beszélgessünk)
Mivel az úr hívása komoly, és mindegyikünkre vonatkozóan az, hogy a hitben őbeléje vessük gyökereinket és nyissuk meg előtte magunkat, azok segítségével, akik az ő ajándékaiként még köztünk élnek, mint nagyszüleink, mestereink, szent nagy öregjeink.
Ezért várunk mindenkit családostul mind a két napon,... És azért is, mert idén is arra szeretnénk mintát adni, amit a családok otthon is folytathatnak..
Mindegy, hogy valamelyikünk idős vagy fiatal, a kérdésre mindegyikünknek válaszolnunk kell: miben kell megváltoznom, , mint anyának vagy apának, gyermeknek vagy nagyszülőnek, hogy mi is szent család lehessünk...?"
A válasz megtalálásában ebben az évben olyan valaki lesz a vezérlő csillagunk, aki életében két nagy család is fellelheti saját gyökereit: az idei családünnep példaképe: ii. Endre királyunk feleségének, szent erzsébet édesanyjának, gertrud királynőnek a testvére, litvánia királynője, szilézia szent hedvig.
A családünnephez kapcsolódóan megnyíló képzőművészeti tárlattól kezdve, a komoly spirituális és a vidám, játékos programokig mind – mind valamimódon a "gyökereink" témához kapcsolódnak..
Szeretnénk, a monostor családegyesület alapszabálya szerint családjaink lelki és erkölcsi megújulását avval is előmozdítani, hogy támogatjuk a magyar és európai keresztény kulturális és erkölcsi értékek alapján élni akaró családok születését, együttműködését, családközösségek szerveződését. Ezt az egymásra találást kívántuk segíteni avval is, hogy a szigetmonostori plébánia barokk épületében, annak helyreállításával egy katolikus kulturális központot hoztunk létre. Ez alkalmas olyan lelki, szellemi (szaktudományos), illetve szabadidős közös alkalmak megteremtésére (korlátozott számú vendég elszállásolásával is), amelyek elősegíthetik a mi korunkban is azt, hogy családjainkat, és népünk minden családját, szent istván példáját követve, mária kezén át isten oltalmába ajánlva, és egymás jóakaratára bízva megújíthassuk.
A szent ügy fizikai hátterét nyújtó családközösségi ház megújításának befejezéséhez szeretettel kérjük minden jóakaratú támogatónk nagylelkű segítségét.
VII. Monostori családünnep
2004. Augusztus 14 - 15.
« Vissza a Családünnepek archívumához «
Következő eseményünk: