2003-as Családünnep
A Szigetmonostori Római Katolikus Egyházközség és a Monostor Családegyesület, hatodik alkalommal szervez Nagyboldogasszony Ünnepéhez kapcsolódóan, nyitott, lelki és kulturális családi napot.
Ezeknek az ünnepi alkalmaknak a mottóját 1998 - ban fogalmaztuk meg: „ ... Együtt jónak is könnyebb lenni...", és a célunkat, hogy „... szeretnénk családjaink erkölcsi, lelki magújulását azzal elősegíteni, hogy segítjük a családok együttműködését, családközösségek szerveződését...".
Ezért hívtunk az elmúlt öt esztendőben is mindenkit arra, hogy közösen gondoljuk át Isten és egymás jelenlétében a házasság és a család üdvösségre vezető erejét; a családok szíve, az igazi feleség és édesanya szerepét; továbbá azt, hogy milyen küldetést szán Isten a családjaink és otthonaink életében a férfiaknak, a férjeknek, az édesapáknak?
Minden alkalommal azt is megfogalmaztuk, hogy ez a nap akkor „... lesz számunkra is ünnep, ha történik valami, ami családjainkat megerősíti hivatásukban.
Ezért újra és újra föltettük magunknak a legfontosabb kérdést, hogy „a mi családunknak, és azon belül nekem, mint anyának, vagy apának, vagy gyermeknek miben kellene megváltoznom, hogy mi is szent család lehessünk...?"
Idén a gyermek, a gyermekség, a gyermeki lét titkain keresztül keressük a választ az évről évre visszatérő monostori kérdésünkre: „... Nekem miben kellene megváltoznom...?"
Ez talán nem is pusztán kérdés, hanem felszólítás, amit az Úr ad elénk:
„Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda. (Mk 10, 13 –15;)
Szeretem a gyermekeket – mondja Isten – és azt akarom, hogy mindenki olyan legyen, mint ők.
Ezért tehát mindörökre elrendelem, hogy országomat csak gyermekek lakják! Nyomorékok, púposak, ráncos arcúak, hófehér szakállú gyermekek, mindenféle, mindenfajta gyermekek tetszésetek szerint, de csak gyermekek.
Ez a kívánságom> nincs mit vitázni fölötte. Másnak ott helye nem lehet!
Szeretem a gyermekeket, mert növekvésük még nem ért véget: mert egyre felfelé emelkednek még.
Úton vannak...
... szeretem a gyermekeket – mondja Isten – és azt akarom, hogy mindenki rájuk hasonlítson!" (M. Quoist: Itt vagyok, Uram! 15 – 17. o. Verlag OMC, Wien, 1970)
A válasz megtalálásában eben az évben olyan valaki lesz a vezérlő csillagunk, aki életének évei alapján mindig gyermek maradt,
Az Isten gyermeke,
Az Anyaszentegyház gyermeke,
A magyar nemzet gyermeke, és
királyi szüleinek, az Árpádházi IV. Béla királynak és bizánci hercegnő, Laszkarisz Mária gyermeke: Árpádházi Szent Margit.
A családünnephez kapcsolódóan megnyíló képzőművészeti tárlattól kezdve, a komoly és játékos programokig mind – mind hozzá fűződnek egyrészt a gyermekség témájához, másrészt Szent Margit személyéhez.
Mivel az Úr szándéka komoly, és mindegyikünkre vonatkozóan az, hogy gyermekként nyissuk meg előtte magunkat, ezért várunk mindenkit családostul mind a két napon,... És azért is, mert idén is arra szeretnénk mintát adni, amit a családok otthon is folytathatnak..
Mindegy, hogy valamelyikünk idős vagy fiatal, a kérdésre mindegyikünknek válaszolnunk kell: miben kell megváltoznom, hogy egyszer enyém is lehessen a költő felismerése:
„Mire nekem bánnom, - igaz-e! –
Bolond-e más vagy gonosz-e?
Egy az igazság, kicsikém,
Egy az okosság, tudom én, tudom én:
Vagyok-e Isten gyereke,
Mint te kicsi testvér, cinege, cinege."
(Sík S.: Cinege – Összegyűjtött versei 443. o., Szent István Társulat, Budapest, 1976.)
A VI. MONOSTORI CSALÁDÜNNEP
2003. Augusztus 9 - 10.
« Vissza a Családünnepek archívumához «
Ezeknek az ünnepi alkalmaknak a mottóját 1998 - ban fogalmaztuk meg: „ ... Együtt jónak is könnyebb lenni...", és a célunkat, hogy „... szeretnénk családjaink erkölcsi, lelki magújulását azzal elősegíteni, hogy segítjük a családok együttműködését, családközösségek szerveződését...".
Ezért hívtunk az elmúlt öt esztendőben is mindenkit arra, hogy közösen gondoljuk át Isten és egymás jelenlétében a házasság és a család üdvösségre vezető erejét; a családok szíve, az igazi feleség és édesanya szerepét; továbbá azt, hogy milyen küldetést szán Isten a családjaink és otthonaink életében a férfiaknak, a férjeknek, az édesapáknak?
Minden alkalommal azt is megfogalmaztuk, hogy ez a nap akkor „... lesz számunkra is ünnep, ha történik valami, ami családjainkat megerősíti hivatásukban.
Ezért újra és újra föltettük magunknak a legfontosabb kérdést, hogy „a mi családunknak, és azon belül nekem, mint anyának, vagy apának, vagy gyermeknek miben kellene megváltoznom, hogy mi is szent család lehessünk...?"
Idén a gyermek, a gyermekség, a gyermeki lét titkain keresztül keressük a választ az évről évre visszatérő monostori kérdésünkre: „... Nekem miben kellene megváltoznom...?"
Ez talán nem is pusztán kérdés, hanem felszólítás, amit az Úr ad elénk:
„Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda. (Mk 10, 13 –15;)
Szeretem a gyermekeket – mondja Isten – és azt akarom, hogy mindenki olyan legyen, mint ők.
Ezért tehát mindörökre elrendelem, hogy országomat csak gyermekek lakják! Nyomorékok, púposak, ráncos arcúak, hófehér szakállú gyermekek, mindenféle, mindenfajta gyermekek tetszésetek szerint, de csak gyermekek.
Ez a kívánságom> nincs mit vitázni fölötte. Másnak ott helye nem lehet!
Szeretem a gyermekeket, mert növekvésük még nem ért véget: mert egyre felfelé emelkednek még.
Úton vannak...
... szeretem a gyermekeket – mondja Isten – és azt akarom, hogy mindenki rájuk hasonlítson!" (M. Quoist: Itt vagyok, Uram! 15 – 17. o. Verlag OMC, Wien, 1970)
A válasz megtalálásában eben az évben olyan valaki lesz a vezérlő csillagunk, aki életének évei alapján mindig gyermek maradt,
Az Isten gyermeke,
Az Anyaszentegyház gyermeke,
A magyar nemzet gyermeke, és
királyi szüleinek, az Árpádházi IV. Béla királynak és bizánci hercegnő, Laszkarisz Mária gyermeke: Árpádházi Szent Margit.
A családünnephez kapcsolódóan megnyíló képzőművészeti tárlattól kezdve, a komoly és játékos programokig mind – mind hozzá fűződnek egyrészt a gyermekség témájához, másrészt Szent Margit személyéhez.
Mivel az Úr szándéka komoly, és mindegyikünkre vonatkozóan az, hogy gyermekként nyissuk meg előtte magunkat, ezért várunk mindenkit családostul mind a két napon,... És azért is, mert idén is arra szeretnénk mintát adni, amit a családok otthon is folytathatnak..
Mindegy, hogy valamelyikünk idős vagy fiatal, a kérdésre mindegyikünknek válaszolnunk kell: miben kell megváltoznom, hogy egyszer enyém is lehessen a költő felismerése:
„Mire nekem bánnom, - igaz-e! –
Bolond-e más vagy gonosz-e?
Egy az igazság, kicsikém,
Egy az okosság, tudom én, tudom én:
Vagyok-e Isten gyereke,
Mint te kicsi testvér, cinege, cinege."
(Sík S.: Cinege – Összegyűjtött versei 443. o., Szent István Társulat, Budapest, 1976.)
A VI. MONOSTORI CSALÁDÜNNEP
2003. Augusztus 9 - 10.
« Vissza a Családünnepek archívumához «
Következő eseményünk: