2002-es Családünnep
A Sziegetmonostori Római Katolikus Egyházközség és a Monostor Családegyesület, immáron hagyományt teremtve, idén ötödik alkalommal szervez Nagyboldogasszony Ünnepéhez kapcsolódóan, mindenki felé nyitott, lelki és kulturális családi napot.
Az első alkalommal, 1998 - ban fogalmaztuk meg ezeknek az ünnepi alkalmaknak a mottóját: „ ... Együtt jónak is könnyebb lenni...", és a célunkat, hogy „... szeretnénk családjaink erkölcsi, lelki magújulását azzal elősegíteni, hogy segítjük a családok együttműködését, családközösségek szerveződését...".
Második alkalommal,1999 - ben ehhez azt is hozzátettük, hogy ez nap akkor „...lesz számunkra is ünnep, ha történik valami, ami családjainkat megerősíti hivatásukban. Ezért hívunk mindenkit programjainkra, főleg családostul,... mert arra szeretnénk mintát adni, amit a családok otthon is folytathatnak...".
2000 - ben, a Jubileum és a Millennium évében a házasság és a család üdvösségre vezető szerepét „...az első magyar szentcsalád: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre sugárzó életét..." szemlélve értékeltük, és döbbentünk rá, hogy mindannyiunk számára „... a legfontosabb kérdésnek annak kell lennie, hogy a mi családunknak, és azon belül nekem, mint anyának, vagy apának, vagy gyermeknek miben kellene megváltoznom, hogy mi is szent család lehessünk...?"
Ezek után döntöttünk úgy 2001 - ben, hogy a soron következő esztendőkben a családi élet Isten által megszentelt szereplőit külön-külön szemlélve igyekszünk a saját szerepünket is közelebbről megnézni. Elsőnek „... a családok szívét, az igazi feleség és édesanya szerepét... Árpádházi Szent Erzsébet életén keresztül ..." próbáltuk kibontani, tovább keresve a választ az előző esztendőben megfogalmazott kérdésre: „... nekem miben kell megváltoznom...?"
Így érkeztünk el az idei családünnephez, amikor is szeretnénk folytatni az eddig együtt bejárt utat, és igyekszünk rácsodálkozni arra a fönséges titokra, hogy milyen küldetést szán Isten, a mi Atyánk a családjaink és otthonaink életében a férfiaknak, a férjeknek, az édesapáknak?
Különös aktualitást és egyben végtelen távlatokat ad ezeknek a megfontolásoknak idén itt Szigetmonostoron az sajátosan helyi ünnepi alkalom, hogy ebben az esztendőben épp 250 éves a helybéli templom. Annak idején Padányi Bíró Márton veszprémi püspök minden család, minden egyházközség, minden szeretetközösség ősmintájának, annak a Szentháromság Egyisten tiszteletére szentelte föl, aki mint Atya, létrehívója („apaság") az ő egyetemes családjának, az egész emberiségnek; mint Fiú, érte áldozódik Népért („anyaság"); és mint Szentlélek benne él egyházában („gyermekség").
Hogy pedig azt az „atyaságot", amit a mi Atyánk végtelenül irgalmas és egyben igazságos szeretete jelent ebben világban, hogy tudja egy férfi, aki két lábbal áll a földön, úgy megélni mindennapjaiban, hogy az valóban Isten dicsőségére, a reábízottak örömére és önmagának is üdvösségére legyen, azt idén Árpádházi Szent László király egyéniségén keresztül szeretnénk fölfedezni.
„Benne virágzott ki jellemző típussá a keresztény magyarság... Addig a kereszténység nálunk idegen földbe ültetett fa volt... öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel... meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg... Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök... a magyar kar, a bátor szív... s eddig ez mind hiányzott kereszténységünkben: az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem... mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg... Nyugatról manapság oly szellemi áramlatok lengenek, amelyek bizonyos elvénhedésnek jelei... a népek hinni és lelkesülni nem tudnak... a test és vér evangéliumához szegődnek, a hasznosságnak (=haszonelvűségnek), a fölülkerekedésnek, az egyének egymás ellen való kérlelhetetlen harcának hódolnak... gyomláljuk, szántsuk, míveljük Szent László példájára az élet elhanyagolt mezejét..." (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái XII/112-114.o.);
Közben próbáljuk ellesni tőle, a lovagias férfi, a férfias és mégis gyöngéd férj, a határozott biztonságot nyújtó és mégis közvetlen apaság titkain keresztül a választ az évről évre visszatérő monostori kérdésünkre: „... nekem miben kellene megváltoznom hogy mi is szent család lehessünk...?"
AZ V. MONOSTORI CSALÁDÜNNEP
2002. Augusztus 10 - 11.
« Vissza a Családünnepek archívumához «
Az első alkalommal, 1998 - ban fogalmaztuk meg ezeknek az ünnepi alkalmaknak a mottóját: „ ... Együtt jónak is könnyebb lenni...", és a célunkat, hogy „... szeretnénk családjaink erkölcsi, lelki magújulását azzal elősegíteni, hogy segítjük a családok együttműködését, családközösségek szerveződését...".
Második alkalommal,1999 - ben ehhez azt is hozzátettük, hogy ez nap akkor „...lesz számunkra is ünnep, ha történik valami, ami családjainkat megerősíti hivatásukban. Ezért hívunk mindenkit programjainkra, főleg családostul,... mert arra szeretnénk mintát adni, amit a családok otthon is folytathatnak...".
2000 - ben, a Jubileum és a Millennium évében a házasság és a család üdvösségre vezető szerepét „...az első magyar szentcsalád: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre sugárzó életét..." szemlélve értékeltük, és döbbentünk rá, hogy mindannyiunk számára „... a legfontosabb kérdésnek annak kell lennie, hogy a mi családunknak, és azon belül nekem, mint anyának, vagy apának, vagy gyermeknek miben kellene megváltoznom, hogy mi is szent család lehessünk...?"
Ezek után döntöttünk úgy 2001 - ben, hogy a soron következő esztendőkben a családi élet Isten által megszentelt szereplőit külön-külön szemlélve igyekszünk a saját szerepünket is közelebbről megnézni. Elsőnek „... a családok szívét, az igazi feleség és édesanya szerepét... Árpádházi Szent Erzsébet életén keresztül ..." próbáltuk kibontani, tovább keresve a választ az előző esztendőben megfogalmazott kérdésre: „... nekem miben kell megváltoznom...?"
Így érkeztünk el az idei családünnephez, amikor is szeretnénk folytatni az eddig együtt bejárt utat, és igyekszünk rácsodálkozni arra a fönséges titokra, hogy milyen küldetést szán Isten, a mi Atyánk a családjaink és otthonaink életében a férfiaknak, a férjeknek, az édesapáknak?
Különös aktualitást és egyben végtelen távlatokat ad ezeknek a megfontolásoknak idén itt Szigetmonostoron az sajátosan helyi ünnepi alkalom, hogy ebben az esztendőben épp 250 éves a helybéli templom. Annak idején Padányi Bíró Márton veszprémi püspök minden család, minden egyházközség, minden szeretetközösség ősmintájának, annak a Szentháromság Egyisten tiszteletére szentelte föl, aki mint Atya, létrehívója („apaság") az ő egyetemes családjának, az egész emberiségnek; mint Fiú, érte áldozódik Népért („anyaság"); és mint Szentlélek benne él egyházában („gyermekség").
Hogy pedig azt az „atyaságot", amit a mi Atyánk végtelenül irgalmas és egyben igazságos szeretete jelent ebben világban, hogy tudja egy férfi, aki két lábbal áll a földön, úgy megélni mindennapjaiban, hogy az valóban Isten dicsőségére, a reábízottak örömére és önmagának is üdvösségére legyen, azt idén Árpádházi Szent László király egyéniségén keresztül szeretnénk fölfedezni.
„Benne virágzott ki jellemző típussá a keresztény magyarság... Addig a kereszténység nálunk idegen földbe ültetett fa volt... öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel... meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg... Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök... a magyar kar, a bátor szív... s eddig ez mind hiányzott kereszténységünkben: az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem... mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg... Nyugatról manapság oly szellemi áramlatok lengenek, amelyek bizonyos elvénhedésnek jelei... a népek hinni és lelkesülni nem tudnak... a test és vér evangéliumához szegődnek, a hasznosságnak (=haszonelvűségnek), a fölülkerekedésnek, az egyének egymás ellen való kérlelhetetlen harcának hódolnak... gyomláljuk, szántsuk, míveljük Szent László példájára az élet elhanyagolt mezejét..." (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái XII/112-114.o.);
Közben próbáljuk ellesni tőle, a lovagias férfi, a férfias és mégis gyöngéd férj, a határozott biztonságot nyújtó és mégis közvetlen apaság titkain keresztül a választ az évről évre visszatérő monostori kérdésünkre: „... nekem miben kellene megváltoznom hogy mi is szent család lehessünk...?"
AZ V. MONOSTORI CSALÁDÜNNEP
2002. Augusztus 10 - 11.
« Vissza a Családünnepek archívumához «
Következő eseményünk: